Kedves Osztálytársaim!

Igen, nekem vannak, és nem pedig voltak osztálytátsaim! Soha nrm gondoltam volna az elmúlt 35 évben, hogy én ennyire része vagyok a Bartók 1974-es 8. z. és az 1978-as IV. C osztályának! Ennyi sok évi tanárkodás után kijelenthetem, csajok, srácok, mi vagyunk a legjobb évfolyam és osztályközösség! Köszönöm, hogy köztetek lehetek, hogy életben tartotok a szetetetekkel! Ha befutottam a célba, és győztem, csapunk egy igazi bulit, és orvosi felügyelet mellett, nem ügyelve a mellékhatásokra kimulatjuk magunkat úgy igazán!

Most pedig néhány szót a mai napról.
Jelentem, túl vagyok a 24 órás akadályfutáson! Róka Rudolf legyőzetett, nem is mert előjönni az odujából eddig. Jól vagyok tehát, és úgy gondolom, ismét értékes bonus pontokkal gazdagodtam. Már elbúcsúztam barátomtól, a pumpás állványtól, bár még itt figyeli mellettem, nehogy valami rosszat írjak róla.
A fejem ugyan olyan piros, mint azok a céklák, amiket szintén orvosi utasításra eszek minden nap otthon, de állítólag kitört a háború a limphomák és a lében lévő harcosok között. Én nekik szurkolok!

mára ennyit. Nagyon-nagyon köszönök mindent mindenkinek! A bulira pedig mindenki hivatalos!

A 2. nap

Ma csak rövid részerrdmény hirdetés lesz.
Új versenyző szállt be a küzdelembe, de mivel ő most kezdi a futást, így nem beszélyezteti a pozíciómat.
Kedves és nagyon lelkes szurkolótábor!
Egyetlenegy világhírű foci csapatnak sincs ilyen erőt adó közössége! Köszönöm a biztatást, a rám gondolást! Megyek tovább a nagy fináléig.
Most már túl vagyok egy 4 órás adagon. Ezekben a percekben kötötték be a 24 órás maratoni pumpás, Róka Rudis, tuningolt levet, melyet mindenhova magammal kell vinnem. Ez az akadályfutás nehezített verziója. Műszaki ismereteket is elsajátítottam hozzá, úm. Nyomd meg a 3. kék gombot, jegyezd meg a számot, húzd ki a kpnnektorból a dugót, fuss az állvánnyal az akadályig, ülj le, állj fel,  fuss vissza, és mondd meg a számot. Ha részidőn belül vagy, és a szám is jó, akkor bonusként visszafekhetsz.

Ma ezen a versenyen indultam,a célba holnap ilyenkor érek be. Ott várlak benneteket!

1.nap a wellnessben

Kedves olvasóim, valóra vált egy álmom! A 2014-es évet wellnessel kezdhetem! El tudjátok képzelni, micsoda ajándék! Míg ti keményen dolgoztok, addig én egy 4 ágyas kis szoba kellemes társaságát élvezem. Igaz, a szoba olyan kicsi, hogy pl. szekrény az csak egy mini van, az egyetlen szék a régi úttörő táborokból maradt itt, és kényelmes masszázs helyett kieséses túlélőpróbát hirdettek a szálloda kedbes moderátorai, "Ki tud több szúrást elviselni labrázás és felmenők sűrű és hangos emlegetése nélkül?"
Jelentem, dobogós helyen állok 3 vérvétel és egy csontvelő vétel után!
Tehát a körülmények ideálisak, fűtés a maximumon, ebédre lebbencs leves és borsófőzelék csibe combbal, vacsorára sajt és kenyér. Jól vagyunk! Még csak rhy adza fel a harcot, de az nem én vagyok.
Holnap a kiből lóg ki több cső, és a ki bìrja tovább Róka Rudit az odujában marasztalni versenyen indulok!

SZURKOLJATOK!

"Miért akarsz nagy lenni? - kérdezte a Mester. - Embernek lenni is elég nagy teljesítmény." (Anthony de Mello)

Régen nem találkoztunk, és ennek mindig oka van. Az elmúlt 3 hét a várakozás jegyében telt el. Tudom, már vége van az adventnek, megünnepeltük a karácsonyt és az új évet is, de számomra ez a várakozás az újabb "hegymászás" kezdetét is jelenti. Ma már bizonyosan tudom, hogy mi vár rám az elkövetkező két hónapban, és némi bizonytalanságokat is figyelembe véve már az is körvonalazódik, hogy mi vár rám ebben a fél évben. 

Holnap reggel új kezelés kezdődik, immáron a klinikán. Újra megpróbálják visszaparancsolni a Semmi Birodalmába a rakoncátlankodó sejtjeimet, még mielőtt azok még jobban erőre kapnának, és teljesen átvennék az uralmat felettem. Biztos nagy küzdelem lesz, de megpróbálok ember maradni, és megmaradni ezekben az elzárt napokban is ebben a világban, ahol a legtöbben "nagyok" akarnak lenni. 

Az elmúlt 2 napban lezártam a még megmaradt dolgaimat, végig jártam a számomra fontos helyeket, és megpróbáltam élményeket gyűjteni, már amennyire a bolond, köhögtető sejtjeim engedték. Láttam a napsugarakat a felhők közül kibukkanni, rácsodálkoztam a sötétben is fehéren világító kápolnámra, integettem a fáknak, és megígértem nekik, hogy amikor újra felöltöznek zöld lombkoronájukba, akkor már itt leszek. 

Igyekeztem minden napban találni valamit, ami kifényesíti a lelkem, amit magammal vihetek abba az elzárt világba. És csodákat éltem meg, mert minden nap eljött hozzám egy barát, felhívtak néhányan, és éreztem, hogy nem vagyok egyedül, mert olyan barátok kísérnek, akikre számíthatok. 

Tegnap egy különleges ajándékban volt részem. Valaki nekem adta néhány óráját, végig ülte velem a professzor asszony várójában a hosszú órákat, és életem talán legfinomabb teáját ittuk meg utána. Tulajdonképpen semmi rendkívüli nem történt. Csak beszélgettünk, nevettünk, és könnyűvé vált minden, ami eddig ólomnehézségűnek tűnt. Valaki velem együtt hordozta néhány órán keresztül a félelmeket, a sötétséget. Köszönet érte, és köszönet mindenkinek, aki rám gondol, aki támogat!

"Az egészen nagy dolgok egészen kis dolgok szoktak lenni. ... Az ilyen kis dolgok jelentősége annyi, hogy például életben tartanak!" 

(Ancsel Éva)

Holnaptól megint az élet, a jelenlét a legnagyobb tét. Meg kell majd küzdenem a fizikai korlátaimmal, a félelmeimmel, mindennel, ami nehézséget okoz. Egyedül leszek, de nem elhagyott. Hiszem, hogy azok a gondolatok, amelyekkel sokan kísértek, most is felemelnek. Tudom, hogy sokan várnak, aggódnak értem. Meg fogom futni a pályám, és tudom, hogy célba fogok érni, és vár rám az öröm teljessége! Előre is köszönöm, ha újra velem lesztek, ha megtartotok ebben a világban. Én pedig megpróbálok jobbá válni, és adni, amit csak tudok. Magammal viszek mindenkit a szívemben, akik eddig is elkísértek az utamon. Nem akarok nagy lenni, csak ember maradni.

Holnap tehát indul a kaland, a zarándoklat, mellyel bejárom azt az utat, ami csak az enyém, és remélem, majd találkozunk, mikor kijöhetek a napfényre! 

Szép napokat mindenkinek!