A mai nap minden szempontból mérföldkő azon az utazáson, amelyet életnek nevezünk.
Elvileg holnap kapom az utolsó kezelést az előre elhatározott 6-ból, és holnap eldől, hogy hogyan tovább. Nyár van, eddig nem volt elérhető az orvosom, utoljára valamikor májusban találkoztunk. Ezért még mindig nem tudom, hogy miként értékeli majd a leleteimet, milyen újabb vizsgálatokra, kezelésekre küld, és azt sem, hogy mehetek-e dolgozni. Sok bennem a kérdés, és egyre kínzóbban várom a válaszokat. Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam. Nehéz ilyenkor jó dolgokra gondolni, és hinni abban, hogy a végén minden jó lesz.
Ezért inkább másról írok most.
Nagyon régen, valamikor az időszámítás kezdete után 1993 évvel volt egy szokásom. Akkor még nem volt internet, Facebook, chat, sőt még otthoni számítógépek sem, így a feljegyzéseket kézzel vagy hagyományos írógéppel papírra írtuk. Ebben a hihetetlenül távoli, Bill Gates előtti korban fél évenként, a bizonyítvány osztás előtt mindig írtam egy levelet az akkori osztályomnak, amit aztán az utolsó óránkon felolvastam. Éppen kerek húsz éve annak, hogy "A IV. B" meghallgatta az utolsó üzenetet. Akkor meghatottan, felnőttes komolysággal, néma csöndben várták a ballagás kezdetét.
Az utolsó héten hétfőn még bemutatták a tornateremben a szülőknek azt az általuk írt "musicalt", amelyben összefoglalták a négy évet, és nekem is írtak egy dalt. A szülők megkönnyezték, a siker nem maradt el, és ők bizonyították, hogy a különbözőségek ellenére is közösséggé váltak.
Íme ŐK. "A IV. B"!
A most következő levél nekik szól, de talán megbocsájtják nekem, hogy ide írom, így ország-világ olvasni fogja.
Kedves Lányok!
Elmúlt egy szűk hét, mióta újra együtt ültünk a 109-esben, és amennyire ismerjük egymást, biztosan arra számítottatok, hogy lesz egy levél, és ott fogom felolvasni. Persze van, aki talán már el is felejtette ezeket az összegző, olykor feddő, máskor dicsérő sorokat.
Én viszont arra is emlékszem, hogy az utolsó előtti tanítási nap délutánján volt mindig az osztályozó konferencia, és akkor még az volt a szokás, hogy a diák csak az évzárón tudhatta meg az eredményét, ezért Emese és Ildikó rendszeresen megvártak csütörtök este a gimi előtt, kezükben egy szál, többnyire sárga rózsával, amit szigorúan mindig egy frekventált közterületről tulajdonítottak el, hogy mondjam meg, mi lett az eredmény.
Persze nem tudták meg, maximum annyit húztak ki belőlem nagy unszolásra, hogy nem bukott meg senki. Azért a rózsa mindig "jött", és szertartássá vált az évek során ez a kis közjáték.
A múlt héten egy elegáns csokrot kaptam orchideákból, és egy megható és szép képet, pedig még bizonyítvány osztás sem volt. Pedig lehetett volna!
Most tehát egy kollektív bizonyítvány következik. A tantárgyak nem a hagyományosak, de azt kijelenthetem, hogy sokkal fontosabbak, mint az iskolaiak!
MAGATARTÁS: JÓ
SZORGALOM: JELES
MAGYAR NYELV: JELES
MAGYAR IRODALOM: JELES
TÖRTÉNELEM: JÓ
OROSZ NYELV: ELÉGSÉGES
ANGOL NYELV: JÓ
NÉMET NYELV: JÓ
MATEMATIKA: JELES
FIZIKA: JELES
BIOLÓGIA: JELES
KÉMIA: JELES
FÖLDRAJZ: JELES
ÉNEK-ZENE: ELÉGSÉGES
TESTNEVELÉS: JELES
RAJZ: JELES
CSALÁD: JELES, DICSÉRETTEL
GYEREKNEVELÉS: JELES, DICSÉRETTEL
MUNKA: JELES, DICSÉRETTEL
ÉLETNEK NEVEZETT AKADÁLYPÁLYA: JELES, DICSÉRETTEL
KÖZÖSSÉG: JELES, DICSÉRETTEL
A tovább haladás értékelése: FELSŐBB OSZTÁLYBA LÉPHET!
Jegyzet:
A magatartás jegy azért csak "JÓ", mert a mai világban JÓ EMBERNEK lenni a legnagyobb dolog, és TI mindannyian JÓ EMBEREK vagytok! összetartjátok a családotokat, dolgoztok, figyeltek a gyerekeitekre, a körülöttetek lévőkre, a világra. A helyeteken vagytok, és ott álltok, ahova állítottak benneteket.
Szorgalom: "JELES", mert mindenki megalkotta magát, szakmát, hivatást szerzett, tanult, dolgozott, soha nem állt meg, és főleg nem adta fel!
Magyar nyelv: "JELES" . Mindenki tud még magyarul, és a gyerekeitek is tudni fognak ezen a szép és bonyolult anyanyelvünkön. Őrizzük együtt ezt az unokáinkban is!
Magyar irodalom: "JELES". Bár nem hangzottak el versidézetek, nem elemeztünk drámákat, de a mi közös regényünket tovább írjuk. Egyúttal házi feladat mindenkinek! Írjatok esszét, verset, dalt, bármit arról, hogy mit kaptatok az elmúlt 20 évben, és mit vártok a jövőtől! Határidő: 2018! Le fogom osztályozni!!!!!!!!!
Történelem: "JÓ". Hiába, ez egy férfias tudomány, és most is eléggé foghíjas az emlékezetetek! A források meg csak utólag kerültek elő! Irgum-burgum! Elő a képekkel, dalszövegekkel!
Orosz nyelv: "ELÉGSÉGES". Egyáltalán emlékszik még rá valaki, hogy tanulta?
Angol, német nyelv: "JÓ". Jó azoknak, akik tudják még használni, beszélik, de mi van a többiekkel? Ki tudja...
Matematika: "JELES". Aki ebben a világban ki tudja számolni, hogy a havi jövedelme hogy lesz elég törlesztésre, rezsire, gyerekre, élelemre, ruhára, kocsira, élettársra, utazásra stb., az tudja a matekot, az biztos!
Fizika: "JELES". Mindenki ismeri és kiválóan alkalmazza a mozgás törvényeit. Időben megérkezett, megfelelő sebességgel mászta meg a lépcsőket, és egyébként is, aki ki tudta kalkulálni, hogy hogyan tud a tehetetlenség törvényével szemben előre haladni, az már rég megfejtette az örökmozgó törvényét is.
Biológia, kémia:"JELES". Csakazértis! "Az élet él, és élni akar." Fog is!
Földrajz: "JELES". Annak idején a térkép volt a legnagyobb ellenség! Ma meg minek? Van GPS, ha meg nincs, akkor van, aki segít!
Ének, rajz, testnevelés: "ELÉGSÉGES, JELES, JELES". Senki nem énekelt, senki nem gitározott, hova jutottunk? 5 év múlva számonkérés!!!!!!!!! A kép viszont gyönyörű, és gyerekcipelésből mindenki csillagos 5!
Család, gyereknevelés: "JELES, DICSÉRETTEL"! Ennyi 3 gyerekes családot, ennyi szüleit gondozó, velük törődő embert egy helyen még soha nem láttam! Bravó! Ti vagytok az igazi bajnokok!
Munka: "JELES, DICSÉRETTEL". Mindenki dolgozik, mindenki küzd a maga helyén! GRATULÁLOK!
ÉLETNEK NEVEZETT AKADÁLYPÁLYA: JELES, DICSÉRETTEL. Mindannyian azt mondtátok, a helyeteken vagytok, boldogok vagytok, pedig bárki elmondhatná ennek akár az ellenkezőjét is. De nem! Itt mindenki küzd, menetel, harcol, és halad a maga útján!
KÖZÖSSÉG: JELES, DICSÉRETTEL. Itt voltunk együtt voltunk! Négyen hiányoztak, de remélem, ők is itt lesznek 5 év múlva! Bár kell nekünk 5 évet várni? Györgyi! Óriási köszönet mindenért, a szervezésért, a munkáért! Minden nagyon-nagyon JÓ volt!
A végére már nem sok maradt.
Kedves Lányok!
Húsz éve átköltöttetek nekem egy akkor ismert slágert, és azóta is, ha a rádióban ez szól, mindig rátok gondolok.
Most ezzel búcsúzom Tőletek, de azzal, hogy az általatok írt minden sor igaz most is!
"Ha úgy érzed, hogy senki se szeret,
Rohanj hozzám, melletted leszek én.
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, s közben szabadságod
Kéred, visszakéred.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk.
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érints meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg és aztán engedj el.
Holnap hajnalig őszintén ölelj még,
Ölelj még."
Rohanj hozzám, melletted leszek én.
Éjszakánk már nem lehet ilyen,
De barátságunk védeni fog, ne félj!
Én is őrzöm arcomat, sajátodat te is félted.
Leláncolnád önmagad, s közben szabadságod
Kéred, visszakéred.
Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk.
Holnap hajnalig mindent rendben találunk.
Érints meg a lelkem még egyszer,
Érintsd meg és aztán engedj el.
Holnap hajnalig őszintén ölelj még,
Ölelj még."
MARADJUNK IV. B-SEK MINDENKOR!
