Olvastam egy kérést Suncitól, "tudósíts Csilla!" Most vagyok először olyan állapotban, hogy tudok egy kicsit írni. Gondolom, ez minden értem aggódónak jó jel. Nekem is.
Ma egy hete küldtek haza a klinikáról. Nagyon gyenge voltam akkor is. Penteken otthon voltam, de éjjel iszonyatos fájdalmak látogattak meg. Szombat hajnalban elájultam, mentő vitt be a makói kórház sürgősségi osztályára. Vasarnap delig voltam ott embertelen, horrorisztikus körulmények között. A legérthetetlenebb számomra és a klinikai orvosok számára is, hogy miért nem hívták fel a hematológiát, pedig 2x is kértem. A többiről inkább hallgatok. Aki teheti, kerülje messzire a makói kórházat!
Hétfőn nagyon beteg voltam. A klinikára nem vettek fel, valamit itt is félre értettek. Kedden kellett ellenőrzesre jönnöm. Vérvétel után 4 órát ültem az ambulancián, aztán kerültem fel az osztályra.
Az elmúlt 2 napban leírhatatlan fájdalmaimat lázrohamok fűszerezték.
Most költöztettek át egy kevésbé komfortos kórterembe. Ez azt jelenti, hogy van már nálam betegebb ember is. Nincs lázam, az értékeim javulnak. Remélem, hogy most már javulok.
Köszönök minden együttérző biztató mondatot! Ezek segítettek át a legsötétebb pillanatokon.
A hegymászás folytatódik. Vár a csúcs és utána a tenger!
