Két sirály és három vadkacsa

A napom hajnalban, reggel 4-kor még sötétben kezdődik. Felkeltenek, vért vesznek, bekötik az infúziót, megmérik a vérnyomásom. Ez reggeli rituálé úgy hozzátartozik a reggelhez, mint ahogy Kosztolányi írja a Hajnali részegség című versében: "Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl, és az alvóra szól a harsány riasztó: "ébredj a valóra!" Az új kórtermem ablaka is a Tiszára néz. Még sötét van, amikor egy csillag pont az ablak közepén kukucskál be. Aztan ahogy újra elcsendesedik minden, a szobatársam is elalszik, és lassan kivilágosodik az égbolt, odamegyek az ablakhoz, és várom a barátaimat. Megfigyeltem, hogy 7 óra körül 3 vadkacsa úszik ide az ablakom alatti fa torlaszhoz. Mindig balról, a régi híd felől jönnek lassan, magabiztosan. Aztán a vízbe nyújtják fejüket. Nem tudom, találnak-e valamit, a 3. emelet magasságából ezt már nem látom. De integetek nekik. Közben megszólal két rigó, és valamikor később jobbról megjelenik 2 fehér sirály. Mindig a vadkacsák felett köröznek. Olyan ez, mint egy hajnali tánc a felkelő napnak és nekem. Egy hajnali ajándék. Tegnap még egy gyönyörü postagalamb is odaült az ablakpárkányra. Először rám nézett, majd együtt néztük a békét. Aztán lassan életre kel a klinika. Újabb vérvétel, gyógyszerosztás, zajok, mozgás, és vége a varázslatnak. Tegnap itt járt valaki, aki új erőt hozott nekem. Megerősített és megáldott a Mindenség urának nevében. Azt mondta, hogy a szenvedésnek célja van, és így részese lehetek a egy nagy tervnek, ami rólam szól. Ö mondta, készítsek egy névsort, és amikor nehéz, soroljam ezeknek az embereknek a nevét. Így kapcsolatba kerülhetnek ők is a Végtelennel, ahol már nincs szenvedés és fájdalom. Ma elkészítem ezt a névsort, de hogyan tudnám elmondani azoknak a nevét, akik ismeretlenül és önzetlenül segítenek? Sokak élő vére táplál, legalább 300-an olvassák ezeket a sorokat. Eszembe jutott egy történet egy zsidó pásztorról, aki a szombat beálltakor kinn maradt a juhaival a legelőn. Nem volt nála imakönyv, nem tudott szépen, tisztán felöltözni, hogy a meggyújtott gyertyák fényében illően köszöntse a szombatot. Akkor kétségbeesésében így szólt: "Uram, nincs semmim, amit neked adhatnék, még szavaim sincsenek. De tudom az abc-t, és hiszem, hogy Te a betűkből össze tudod rakni dadogó imáimat." Ma én is így teszek, mondom az abc-t, a neveket, és hiszem, hogy egyek vagyunk térben és időben, és megkapjuk a Végtelen csodáját! Hiszem, hogy IGEN!