Ma jött el végre az a pillanat, amikor 10 nap után végre képes vagyok huzamosabban ülni, és arra koncentralni, hogy ne csak a szenvedéslegmélyebb bugyrait járjam végig. 10 napot időn kívúl töltöttem.
A mostani beszámoló inkább azon sorstarsaimnak szól, akik szeretnének valamivel többet, személyesebbet tudni a kezelésekről és azok hatásairól. A kívülállók számára minz egy horror történet olvasását jelentheti, de tudjuk, hogy sokan szeretik ezt a műfajt.
Február 13-án csütörtökön költöztem be az 1. kórterem 4. ágyára, ahol a szokásos vérvételek után aláírtam a beleegyező nyilatkozatokat, és megismerkedtem szomorkodó szobatársaimmal. Ekkor még én voltam a "motor", aki megpróbalta fenntartani a bizakodás, az optimizmus légkörét. Ez a szerepköröm szombat délutanig meg is maradt.
Pénteken kezdődött a kemoterapia újabb menete. A viziten megmondták, hogy most sokkal erősebb adagot kapok, mint először. Akkor még fel sem fogtam, mit jelent ez. Nem tudom jól elmondani, mit és mennyit kaptam milyen szerekből, talán elég annyi, hogy 3 napig folyamatosan ment belém valamilyen szer, volt, hogy egyszerre 3 palackból is 2 infúziós pumpan keresztül. Éjjel-nappal megállás nélkül. Szombat déltől már folyamatos hanyingerem volt, kedd délig nem is ettem semmit.
Kedd óta a mellékhatások kínoznak. Hányinger, mindent letaglózó gyengeség, hidegrázás, hőhullamok, arczsibbadás vàltják egymást. Nagyon keserves, olykor iszonyatos órákat éltem meg.
Sajnos még nincs vége. Naponta kapok még mindig 3 l infúziót, 5 féle gyógyszert, külön hányinger csillapítókat, és mától már fájdalomcsillapítot is.
Külön szeretném azonban megköszönni,azt is,hpgy két alkalommal kaptam 2-2 tasak vért is.csak most élem át először, hogy a vér életet ment.
A jövő sem tűnik könnyűnek. 26-ára tervezik az őssejt lrvételt, előző nap kanül beültetés lesz. Az, hogy hány alkalommal kell ezt végezni, az függ a mennyiségtől és a vérképtől. Gondoljatok rám, kérlek!
A végére csak annyit, hogy köszönök minden együttérző gondolatot, mondatot érdemlődést, látogatast. Tudom, hogy most sem hagytok egyedül!
