A mai nap az utolsó az elmúlt több, mint 54 évemből. Holnap új élet kezdődik, és már nagyon várom!
Az elmúlt 8 nap a kemoterápia "igézetében" telt. Egyre nagyobb és egyre erősebb adagokat kaptam azért, hogy a "szörnyecskéim", ahogy a másik Csilla írta nekem a napokban végre kipusztuljanak belőlem. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan eltelt ez a 8 nap! Míg az előző kezelések után sokáig voltam rosszul mindenféle mellékhatások miatt, most egyszer voltam lázas, és csak egyetlen éjszaka kaptam oxigént, hogy könnyebben tudjak levegőt venni. Persze naponta kb. 25 tabletta gyógyszert kapok (mellesleg ezt hívják itt szemes terménynek), meg mellé még mindenféle injekciókat is, de mégis, itt ülök, és mosolyogva írom ezeket a sorokat, miközben süt a nap, látom a zöldellő fákat és a szerb templom tornyát, tetején a kereszttel, ami csillog a napfényben. Ma kaptam az utolsó és egyben legerősebb adagot, de meglepően jól vagyok ehhez képest a kisebb bajokat leszámítva.
Ma délután megkérdezte a nővér, hogy hogy érzem magam így egy hét után. Azt feleltem neki is, mint minden hasonló érdeklődőnek, hogy jól. Persze ez nem wellness szálló, a kaja sem osztályon felüli, de nem ez számít! Neki is azt mondtam: én meg akarok gyógyulni, és ha ennek ez az ára, akkor ezt csinálom. Egyelőre a magány sem kínoz, mert naponta felhívnak a barátaim, Belgrádból egy 10 éve nem látott kedves ismerősöm pl. Tegnap Párizsból telefonált valaki, ma Angliából beszélgettem egy kedves barátommal. Háromszor ért már meglepetés is, mert barátaim és volt tanítványaim, akik épp itt jártak a klinika parkban felintegettek nekem ide a 3. emeletre, és én a szobám ablakából visszaintegettem nekik. A hűség, az érdeklődés, az aggódás és a szeretet kísér minden utamon.
A tegnapi viziten azt mondta az orvos, hogy túlélő típus vagyok. Remélem, igaza van, de hogy is lehetne másképp, amikor ennyi virágos fényképet, ennyi biztató idézetet, ennyi szép zenét még soha, senkitől nem kaptam, mint most. Elhalmoztok ajándékokkal, gondoskodással!
Holnap új fejezet kezdődik! Reggel 7-kor újra vesznek vért, előtte beszúrják az új tűt a portomba (ma éjfélkor ki fogják húzni, hogy pihenjen), megreggelizek (muszáj enni állítólag), majd fertőtlenítővel letusolok, steril hálóinget kapok, áthúzzák az ágyam is sterilre, és kezdetét veszi az előkészítés kb. 9-1/2 10-kor. Mindenféle injekciókat kapok, majd a tervek szerint 6 vagy 7 adagban visszaadják a korábban levett őssejtjeimet. Ez kb. 1/2 11-kor kezdődik majd. Közben persze mindenféle műszereket kapcsolnak rám, mérik az értékeimet, monitoron figyelnek. Gondoljatok rám tehát holnap, mert ez lesz az új születésnapom!
Utána már olyan gyógyszereket fogok kapni, amelyek a sejtek megtapadását, meg a normális vérképem visszaállítását segítik. Remélem, minden rendben lesz!
Ma este egyébként ünnepi vacsorát hoztak búcsúzásként a régi életemtől. Meg is lepődtem, eddig mindig valami kenyér volt sajttal vagy lekvárral meg tea, most meg csontleves volt, sült hús, meg finom főzelék. Tényleg finom volt!
Ma azt is megkérdezték tőlem, hogy miért bírom ilyen jól a bezártságot, a kezeléseket. Röviden azt mondhatom: MERT MEG AKAROK GYÓGYULNI! Még az előző itt tartózkodásom idején volt egy nehéz napom. Azon az estén egy sokat tapasztalt nővér azt mondta nekem, hogy csak akkor fogok meggyógyulni, ha a legutolsó sejtemig akarom. Ha akármi történik is, vállalom, mert akarom. Igaza volt, ma már tudom. Meg akarok gyógyulni, mert várnak a szüleim, várnak a fiaim, várnak a barátaim, és nagyon szeretnék még tanítani is! Valaki a napokban írt nekem, és csodálkozva kérdezte: ebbe a káoszba akarsz visszajönni?
Nem tudom, hogy van-e káosz, remélem, nincs! De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az évek során szerelmemmé vált a tanítás, és hiszem, hogy van még mondanivalóm a fiataloknak.
"Az óceánok, az őslények, a mamut,
A sivatagi oroszlán és az ember,
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett Egyiptom földjén.
És ott állnak még most is,
Hirdetik az ember nagyságát, mert a világ gyönyörű,
Mély barlang vad dzsungel,
folyó zúg zord tenger,
Magányos őrtorony a parton,
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom,
Minden sors új kezdet, remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lehetne boldog,
Teremtő lázban égve, s egy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye mindig felragyog"
A holnap tehát egyszerre új kezdet, és minden jónak a folytatása. Gondoljatok rám, mert az élet szép! Megadatik egy új kezdet, és ha harcolni is kell érte, a jövő a mienk! Csináljuk együtt!
"Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd.
Igen ez a legszebb tanár úr: tanítani!
Örökké tiéd."
https://www.youtube.com/watch?v=xXLv721AHNU
