Sós tea

"Én várlak, hol az éjjel együtt jár a fény.

Én várlak, hol a mélyben is marad még remény.

Hol a hang és a szó egy dallá összeáll,

Hol a szíved is végre újra hazatalál."

(Gabriel B)

Ebben a nagy melegben valami hűsítő jutott eszembe. Gondolom, mindenki nehezen viseli, hogy éjjel-nappal izzad, hogy kiihatja a hűtőben lévő összes levet, mégis szomjas, és hogy a tusolás után egy perccel ugyanúgy izzad, mint előtte. Ezért most néhány hűsítő gondolatot osztok meg, hátha könnyebb lesz a hőséget elviselni.

Gimis koromban minden nyáron Gorzsán dolgoztam az állami gazdaságban némi zsebpénzért. Többnyire kukoricát címereztünk a dög melegben, és rengeteg teát ittunk. Egyszer valaki azt mondta, hogy egy Rejtő regényben épp most olvasta, hogy a sivatagban menetelő légionisták sós teát isznak. Gondolhatjátok, másnapra hoztunk sót a teához, persze fogalmunk sem volt, hogy mennyit kellene beletenni a bögre teába. Raktunk bele rendesen, aztán meg nem győztünk inni, mint az a bizonyos gödény. Végül úgy kifeküdtünk, hogy a kukorica közepén a fehér ingeinkből sátrat csináltunk, és ott lihegtünk a műszak felében. 

Azért van egy tanácsom: igenis igyatok sós teát, én is azt teszem 2 napja, és jól vagyok. De nem magamtól jutott eszembe, hanem egy önzetlen, kedves barátnőm javasolta, és bevált! Higgyetek neki, mert orvos, és talán a legemberségesebb mind közül, akit ismerek! Tehát egy bögre teába tegyél egy csipet sót, keverd össze, és jól leszel! És kívánom, hogy az ilyen egyszerű tanácsok legyenek olyanok számotokra is, mint nekem, egy azonnali és életmentő ajándék valakitől, aki gondol rám!

Egy másik történet is eszembe jutott. Lehet már vagy hat éve annak, hogy egy történelem órám volt az akkori 11.C osztállyal. Iszonyatosan fáradtan mentem be, lerogytam a tanári asztalhoz, és elkezdtem beírni a naplót. aki nem ismer, nem is tudja, hogy ilyenkor néma csönd van a teremben, többen az utolsó kenet feladásán gondolkoznak, hátha akkor nem felelnek. Általában is igaz, hogy az én óráimon nagy fegyelem van, és a légy zümmögését is stereoban lehet hallani, és elő nem fordulhat, hogy valaki engedély nélkül felálljon, pláne, hogy kimenjen. 

Ebben a csendben egyszer csak valaki megszólalt a hátsó sorokban:

- Tanárnő fáradt, rosszul van?

Azt hittem, hogy valami szellem szabadult be a sokat megélt 109-esbe. Felnéztem, hogy ugyan ki ez a bátor ember, aki kérdezés nélkül meg mer szólalni. Láttam, hogy többen elkezdték tördelni a kezüket, hogy most aztán mi lesz, kitör a vulkán? Leszakad az ég? De ekkor ugyanonnan újabb mondat érkezett:

- Moment, bitte!

És abban a pillanatban felállt egy lány, és kirohant a teremből. Sötét felhők gyülekeztek az égen, elővettem a legszigorúbb arcomat, és sötéten megkérdeztem:

- Ez meg hova ment?

Dermedt csönd volt a válasz, senki nem mert megmoccanni sem. "Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. ..." De ekkor kinyílt az ajtó. A lány jött vissza. kezében egy energiaital volt. 

- Tanárnő, igya meg most, nehogy rosszul legyen!

Soha nem ittam sem előtte, sem azóta energia italt, de akkor igen. Reni és a 11. C vigyázott rám, figyelt rám akkor. Aztán sokszor azután is, többször várt a 0. órán forró kávé. 

Ma már tudom, hogy ők is "A 12. C" lettek! Talán maradnak is, de ez majd csak 10-20 év múlva derül ki!

Mi is tehát a legfontosabb ezekben a nehéz napokban? Egy jó szó, egy kis odaajándékozott idő, egy bögre sós tea! 

Mi az, ami életben tart, ami írásra késztet? Az, hogy kézzel foghatóan megtapasztalom, hogy vagyunk egymásnak, egymásért. 

Nektek is mondom, üzenem, hogy minden éjjelben benne lehet a fény, csak rajtunk múlik, hogy meggyújtjuk-e a lámpát! Én várok minden "lámpa-gyújtogatót"!

 

"Én várlak, hol az éjjel együtt jár a fény.

Én várlak, hol a mélyben is marad még remény.

Hol a hang és a szó egy dallá összeáll,

Hol a szíved is végre újra hazatalál."

(Gabriel B)

Lassan szeptember...

"A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e.

1. Leltél-e örömöt az életben?

2. Vittél-e örömöt mások életébe?" (Bakancslista)

Előre bocsátom, ez a bejegyzés nem egy valódi "bakancslistáról" fog szólni. Egyszerűen csak arról, hogy közeleg a szeptember, és elkezdtem készülni arra, hogy visszamenjek a katedrára, és hogy újra "hasznos tagja legyek a társadalomnak". Gondolom, sokak számára ismerős ez a mondat, az én generációm nap mint nap arra készült, azt hallotta, hogy hasznosnak kell lennie, és ez a "haszon" főleg a munkával volt kapcsolatos. 

Így most egy tervet fogok vázolni, hogy mit is akarok szeptembertől, és hogyan akarom megcsinálni. Az "akarom" ige nem véletlen a mondatban, néhány dologhoz biztos kell akaraterő is, mert lusta is vagyok, meg újabban elkap a gyengeség is, de akarom, hogy sikerüljön, és hiszem, hogyha egyedül nem megy, akkor lesz majd, aki segít! 

1. A legfontosabb, mert a többi tervem megvalósításának ez az alapja, hogy szeptembertől újra tanítani akarok. Vissza akarok menni az osztályomhoz! Valamikor júniusban volt itt egy küldöttség, és szomorú dolgokat meséltek arról, hogy mindaz, ami szeptembertől áprilisig kialakult köztünk, az semmivé vált. Újra veszekedések vannak, széthúzás, buta történetek a tanárokkal stb. Ezért most arra készülök, hogy újrakezdjünk mindent, és csakazértis mi legyünk "A 10. A"! Legyen ez egy "otthon" nekünk, ahol fejlődhetünk, ahol megvalósíthatjuk az álmainkat, ahol felkészülhetünk a "szárnyalásra". Meg vagyok győződve kedves lányok és fiúk, hogy nagy dolgok fognak történni, nem fogunk unatkozni, és a végén győzni fogunk! Hello! Ébresztő! Reszkessetek! Jövök! 
2. Van néhány tervem, amit szeretnék megvalósítani. Ezért most az is fontos, hogy mennyit áldozok majd a munkára. Évekig az volt a fontos, hogy minél több órám legyen. Ennek a legfőbb oka nyilván a pénz volt, de most megértettem, hogy nem csak ez a fontos. Persze, szükségem van rá, de nem minden áron! Nem akarom magam minden áron túlórákkal, plusz munkákkal terhelni! Most úgy gondolom, hogy egy délután a maximum, amit erre áldoznék, és délelőtt a kötelező óraszámot akarom nagyon jól teljesíteni! 
3. A szabadidőmben pedig új és régi dolgokat szeretnék csinálni. Elsődlegesen újra rendszeresen szeretnék úszni. Hetente legalább 3x akarok erre időt szánni.
4. Naponta akarok sétálni! Remélem, újra gyalog mehetek suliba, de ezen felül is szeretnék szép lassan, de egyre többet gyalogolni, mert jövőre szeretnék újra túrázni menni a hegyekbe. Szeretném bejárni Magyarországot, újra elmenni az Őrségbe, hosszabb távon végig járni a Kék túrát! És Apukám! Jövő tavasszal begyaloglunk Szegedre!
5. Szeretnék újra a Maroson "élni". Jó lenne kajakozni, és szeretnék motorcsónakot is vezetni! Imádom a vizet, a folyókat, tavakat, és a tengert!
6. Régóta foglalkoztat az íjászkodás. Remélem, találok olyan közösséget, ahol a korom ellenére is megtanítanak legalább alapfokon erre a szép tevékenységre. 
7. A vizekhez kapcsolódik, hogy szeretném kipróbálni a horgászatot. Valamikor nagyon régen, amikor ki sem látszottam a munkából, egy barátom azt mondta, hogy számára az lenne az igazi ünnep, ha a Tisza-parton látna engem horgászbottal kezembe egy helyben ülve! Kedves Janua! Igazad volt! Keresem a "botomat", az "emberemet", a helyemet, és küldök neked egy képet, ha sikerül!
8. Mióta elkezdtem írni, újra visszatért az a rég elfeledett emlékem, hogy regényt akarok írni. 14 évesen el is kezdtem IV. Béláról írni, aztán ez is, mint a vers írás, abbamaradt. Most újra érzek erre késztetést, de még gondolkozom, mert csak akkor van értelme, ha van igazi mondanivalóm, és örömet is okoz. 
9. Az is fontos, hogy legyen alkalmam feltöltődni. Ezért legalább fél évente szeretnék elmenni valahova kikapcsolódni legalább egy hosszabb hétvégére. Ezért is szeretnék utazni. Vannak meghívásaim máris Angliába és Dániába, de én itthon is szeretnék szétnézni, és főleg újra és újra elmenni a Balatonhoz!
10. Végül, de nem utolsó sorban pedig havonta legalább 1x elmenni színházba, moziba, koncertre, vagy csak beülni valahova. Hahó Kata! Ez neked is szól! 

Egy szóval sok tervem van, és remélem, hogy szép lassan, meg is tudom valósítani ezeket. Bár ahogy most visszaolvasom a listát, kicsit soknak tűnik, de sebaj, van idő! 

A végére azonban van egy +1. tervem is! Sokkal többet szeretnék szeretni! A "Vittél-e örömöt mások életébe?" kérdésre szeretnék sokkal pozitívabb választ adni mint eddig. Sokkal jobban szeretnék odafigyelni a családomra, a gyerekeimre, a szüleimre, a testvéremre mint eddig. És sokkal jobban szeretnék odafigyelni mindenkire, akivel az utamon találkozom. Talán ez lesz a legnehezebb, de AKAROM!

Ehhez találtam egy mottót is:

"Szeretni: elcsépelt szó.

Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen, sebeivel, sötétségével és szegénységével, de képességeivel, talán rejtett adományaival is.

Hinni benne, abban, hogy képes növekedni; akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni benne: "te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni; én bízom benned". Örülni jelenlétének és szíve szépségének akkor is, ha kifelé még nem látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele, gyöngeségei és sebezhetősége, a lázadás vagy a depresszió lehetősége ellenére. Igen gyakran csak akkor érdeklődöm valaki iránt, ha érzem, hogy tudok valami jót tenni vele és így meglesz az az érzésem, hogy jóravaló ember vagyok. Rajta keresztül önmagamat szeretem. Saját magam képét keresem. De, ha az illető kezd zavarni, kérdőjeleket vet föl bennem, akkor korlátokat állítok, hogy védjem magam. Könnyű valakit szeretni, amikor ez kielégít, vagy azt az érzést nyújtja, hogy hasznos vagyok, sikerem van...

Szeretni egészen mást jelent. Eléggé kivetkőzni magamból ahhoz, hogy szívem a másik szívének ritmusára tudjon dobogni, hogy az ő szenvedése az enyém legyen. Részvéttel lenni."

(Jean Vanier)

U. i.: Nézzétek meg a Bakancslista c. filmet! Érdemes!

http://videa.hu/videok/film-animacio/bakancslista-2007-12-3gp-filmek-yabJzUdIeNkk4vdR