Valakinek nem is olyan régen azt mondtam, hogy nem vagyok író, és még levelet is kínnal írok. Aztán tegnap felrobbant egy "csoda bomba", és úgy tűnik, hogy az óceán része lettem.
A tegnapelőttöt a tegnaptól egy bejegyzés választja csak el, de mégis elindult valami. 3 órán belül 30 új ismerősöm lett a legnagyobb közösségi portálon, és kb. 40 különböző üzenetet kaptam, melyek egyenként is óriási meglepetést okoztak.
Ez nem az a hely, ahol válaszolni fogok ezekre, de összegzésként egy óriási KÖSZÖNET mindenkinek! A tegnapi és a mai napnak ezek a csodái! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyi embernek fontos az, hogy olvassa, amit írok, és soha nem gondoltam volna, hogy ennyi embernek fontos, hogy mi van velem. Ady Endre jutott eszembe minderről, és ezt küldöm ma:
"Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,..
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,..
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok."
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok."
Szeretnék azért néhány dolgot most leszögezni. Nem azért írok blogot, hogy lefoglaljam magam, vagy kiszellőztessem a lelkem. Nem azért, hogy "nyavalyogjak", hogy sajnáltassam magam, vagy hogy megnyugodjak. És lehet, hogy nem is minden nap tudok majd írni.
Számomra ez egy nagy feladat, valami olyasmi, amikor azt érzi az ember, hogy nem tarthatja meg magának a kincseit, mert azokat "tartóra kell tenni, hogy mindenki lássa". Én boldogságot akarok adni, és ha csak annyi történik, hogy egy kicsit elmosolyodsz akkor, amikor olvasol, már megtörtént a csoda, de ha nem, az sem baj.
Egy 1692-ből Baltimore-ból származó áldással zárom ezeket a gondolatokat:
"Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben! Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel! Mondd ki finoman és világosan az igazságot; és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük.
Ne hasonlítsd magad senkihez; ezzel kockáztatnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is. Örvendj a terveidnek ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek! Törődj a hivatásoddal, még ha mégoly szerény is; ez igazi érték az idők változó virágzásában.
Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat; és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet. Légy önmagad! Különösen ne színleld a barátságot! Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az - minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is - ugyanolyan örök, mint a fű.
Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött, lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben! De ne bosszantsd magad agyrémekkel! Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl légy jó magadhoz! Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni! És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben! Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival
Ne hasonlítsd magad senkihez; ezzel kockáztatnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is. Örvendj a terveidnek ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek! Törődj a hivatásoddal, még ha mégoly szerény is; ez igazi érték az idők változó virágzásában.
Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat; és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet. Légy önmagad! Különösen ne színleld a barátságot! Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az - minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is - ugyanolyan örök, mint a fű.
Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött, lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben! De ne bosszantsd magad agyrémekkel! Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl légy jó magadhoz! Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni! És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben! Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival
a világ mégis szép!"
A betegségről meg annyit, hogy ma nagyon jól vagyok. Valaki ajánlott egy filmet, egy gyönyörű, elgondolkoztató filmet, nézze meg, aki teheti. A címe: Leckék az életről
A mai utolsó két mondat innen való, és bennem most ez visszhangzik állandóan:
"Miért érzik úgy az emberek, hogy a levegőt szavakkal kell megtölteni?"
"Szeretnünk kell egymást, vagy meghalunk."
És kaptam egy gyönyörű dalt is:
MINDENT KÖSZÖNÖK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése