Csütörtök óta új időszámítás kezdődött az életemben. Azt, amit november óta előre megmondtak, most indult el. Beköltöztem a szegedi Hematológiai Klinika 3. emeletén lévő steril szobájába. Az első 8 napot 0. napoknak nevezik, és a transzplantáció napja lesz az 1.
András fiam hozott be reggel 8-ra, és az úton végig igyekeztem gyönyörködni a tavaszi tájban. Először az alagsorba mentem a szokásos vérvételre, ez itt olyan, mint a jó napot kívánok másutt. Ha bármit akarsz, akárcsak egy papírt leadni, szúrasd meg az ujjad! Jó, ha megjegyzitek, mert különben nagy kiabálásban lesz részetek.Egy negyed óra várakozás után azonban az egyik orvos szólt, hogy azonnal menjek fel a 3. emeletre.
Itt újabb várakozás következett, de néhány beteg társam ismerősként üdvözölt, és jó egészséget kívánt. Aztán bevezettek a steril folyosó előterébe, ahol átöltöztem, elbúcsúztam a fiaimtól, majd bevezettek a szobámba.
Az első fél óra nehéz volt, mert akkor mondták el, hogy ettől kezdve nem mehetek ki a szobám előterébe sem, és hoznak papírokat, hogy aláírjam. Az egyik arról szólt, hogyha beleegyezek a kezelésbe, akkor már nincs visszaút, végig kell csinálni. Nem mehetek ki addig, amíg haza nem engednek. Utána magamra hagytak fél órára, hát, nehéz volt aláírni, de megtettem.
Utána vérvételek voltak, és ismertették a rám váró dolgokat.
Röviden csak annyit, hogy április 3-án csütörtökig minden nap kemót kapok egy re nagyobb adagokban, majd pénteken lesz a transzplantáció, és csütörtöktől kezdve 5-6 napig nagyon nehéz lesz, amíg újra beindul a csontvelőm. Nem részletezem a nehézségeket, próbálom túlélni.
Naponta 5x kapok gyógyszereket a mindennapi vérvételek mellett. Reggel 7 szemet, délben 4-et, délután 3-at, este 2-őt, éjfélkor bejön egy kinti éjszakás nővér, megméri a vérnyomásom, és újabb 1 db-ot ad. Itt benn nincs éjszakás nővér, ilyenkor, ha csengetek, a kinti osztályról jön be valaki, aki beöltözik előbb sterilbe.
Pénteken megkaptam az első adag kemót, meg hígítókat (sóoldatba oltott hányinger csillapító és kálium). Felszerelték rám a pórázomat, ami egy vékony spirális cső, amibe éjjel nappal megy heparin meg a kemo. Ettől kezdve mindenhova pórázzal járok, ebben alszom, ebben tusolok.
Ma megkaptam az első igazi kemot, a tegnapit mindenki kapja, aki itt van. Ma már speciálisan nekem valót kaptam. Fáj a fejem tőle, de még jól bírom. Holnap már 4 adag lesz.
Most ez a világ az "otthonom". De nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy van egy nagy családom, akik napról-napra velem vannak. A szüleim és a fiaim, akik a legközelebb állnak hozzám, és akárhogyan is ijesztgetnek mindenfélével a következő napokra, őértük vállaltam, értük csinálom. De van egy nagy csoport ember, aki fenntart, szeretetből. Tegnap éppen Belgrádból hívott fel egy 10 éve nem látott barátnőm, egy másik ismerősöm Karachiból (Pakisztánból) írt. Kaptam biztatást Dániából, Angliából. Sokan vagytok, sokan vagyunk!
"Az otthon ott van ameddig ellát, vaksötétben két szemünk,
Vak lovak vagyunk az éjben nincsen út és nincs kötél sem, de mi el mégsem tévedünk"
Én sem tévedek el, mert kinézek az ablakon, és látlak benneteket, ahogy levelet, üzenetet írtok nekem, látlak benneteket, ahogy takarítotok, hurcolkodtok nálam, látlak benneteket, amikor lemondotok az ajándékokról, hogy nekem adjátok azokat segítségül, és látlak benneteket, amint rám gondoltok, amint erőt adtok, amint imádkoztok.
Így vagyok otthon, veletek a szeretetben. Együtt vagyunk! Velem vagytok!
"Az otthon ott volt ahol bejártunk mindent százezerszer már,
s apánkat kértük hogy vegyen fel most az egyszer, mert magasról más lesz a táj.
Az otthon itt van ha jössz mellettem, még ha nem is nézel rám.
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán,
Ellátok simán. Rád nézek néha némán, s az otthon visszanéz rám.
Az otthon ott lesz, ahol megállunk, ki régen felvett rég nincs már.
Magunkban súgjuk csak tegyél le, mert ma végre megtaláltuk, más lett a táj!
Egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér.
S ha messze lennél,
Elég lesz mindig négy liter, hazáig elmész ennyivel.
Ha menni kell, de most jönnöd kell.
Az otthon ott van ameddig ellát, vaksötétben két szemünk,
Vak lovak vagyunk az éjben nincsen út és nincs kötél sem, de mi el mégsem tévedünk,
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág mindent ez a laza-szál.
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág mindent ez a laza-szál."
https://www.youtube.com/watch?v=suR1Cxh7NrA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése