Megtehetjük? Igen, ma van a Megváltó születésnapja, és amikor megajándékozzuk egymást, valójában az egymásnak ajándékozott idő a legfontosabb, a legértékesebb ajándékunk. Hiszem, hogy Ő ma velem ünnepel, és itt lesz velünk ebben a kis házban, amit annyira szeretek. Hiszem, hogy a Fény, az öröm fénye születik meg közöttünk, mert együtt lehetünk, mert létezünk, mert egymás számára vagyunk.
Nehéz átívelni téren és időn, és hinni, hogy ebben a helyzetben sem vagyunk egyedül.
Gyermekkoromban, mint mindenki, az ajándékokat vártam, aztán amikor a fiaim megszülettek, az ő keresésük, örömük lett a legfontosabb. Néhány éve azonban hol egyikük, hol másikuk nincs itt szenteste, mert dolgozik. Ma éppen a kisebbik fiam, Gábor segít új életeket a világra hozni a klinikán. Neki talán a legnehezebb, de a legfelemelőbb pillanat lehet, amikor valóban felsír egy újszülött.
Drága Kisfiam! Köszönöm, hogy vagy, hogy velem vagy ilyen módon is!
András igazi karácsonyi varázsló. Ő készíti a fát, tisztítja és főzi a halat, évek óta itt van velem egész nap, és most ő vigyáz rám, ő rángat vissza a borús percekben a valóságba, ő teszi számomra kézzel foghatóvá az ünnepet.
Drága Kisfiam! Köszönöm Neked, hogy vagy, hogy velem vagy!
Azt hiszem, mindannyian nagyon boldognak érezhetjük magunkat, ha ezeket a perceket a szüleinkkel tölthetjük. Én velük is fogom. Valóban fogom a kezüket, örülök a mosolyuknak, és boldog vagyok, hogy mellettem vannak, mint mindig, egész életemben.
Drága Anya és Apa! Köszönöm Nektek, hogy vagytok, hogy velem vagytok!
Drága Erika! Te vagy a valóságban a legmesszebb, de ezekben a percekben a legközelebb is hozzám! Hordozzuk a terheinket, aggódunk egymásért, a körülöttünk lévőkért. De mi erősek vagyunk, elhordozzuk a vállainkon a ránk bízottakat, és én hordozlak Téged minden nap. Számítok Rád, és számíthatsz rám mindig!
A háborúkban a hősök néha elbuknak, de mi győzni akarunk, és megyünk előre, még ha meredekebb és veszélyesebb is az utunk. Itt vagy velem, a szívemben.
Drága Marc! Vigyázz Erikára, és én is élek érted ezen a távoli és öreg Európában. Hiszem, hogy nem sokára találkozhatunk, és igazán örülhetünk! Számíthatsz rám, velem vagy Te is!
Most pedig kedves Ismerőseim, Barátaim, Kedveseim!
Bizonyára sokan látogattatok el az elmúlt hónapban erre az oldalra, és nem találtatok újabb bejegyzést. Dolgoztam és vártam. Ez volt az én adventem. Az idén nem volt koszorúm, nem gyújtottam gyertyákat. Féltem, éreztem, hogy más lesz ez a karácsony, mint az eddigiek. Egy hete tudom, hogy valóban más lesz. Sokkal igazabb, mint eddig valaha. Ajándékba kaptam 3 hetet Istentől, hogy megünnepeljem vele és veletek az öröm születését. És valóban öröm lesz minden perc, mint ahogy folyamatos öröm volt ez az egy hét, mert nem voltam egyedül, mert a barátaim naponta itt voltak velem, mert telefonáltak, írtak azok, akik aggódnak értem, akiknek fontos vagyok, akik velem akarnak jönni erre az újabb sziklamászásra.
Köszönöm nektek!
Drága Kati, Kati, Zsuzsa! Számítok rátok, és ti is számíthattok rám! Hordozlak benneteket úgy, ahogy ti hordoztok engem!
Drága Erzsó, Márti, Kati! Kedves Sanyi, Dani, Anikó, Ági, Pisti és Réka! Ti vagytok az én igazi lelki támaszaim! Köszönöm, hogy vagytok, hogy velem vagytok!
Kedves Mindannyian!
A karácsony számomra a Kukubenkó karácsonya is. A nagymamám sütötte ezt a kis kerek mézes süteményt, amelyen fehér és barna cukormasszával volt kifestve egy mosolygó kisgyerek arca. Ő is tanítónő volt, számomra a legnagyobb. A téli szünet előtti utolsó nap reggelére minden kis tanítványának készített egy Kukubenkót, és minden padra ki is rakta ezeket egy megvonalazott karácsonyi képeslappal együtt. A nap meseolvasással, játékkal és komoly munkával telt ezután, mert minden kis elsős a megvonalazott képeslapra leírta az első teljes mondatot: "Boldog karácsonyt kívánok!" Aztán ez volt az igazi ajándék, amit nagy titokban, meglepetésként hazavittek a gyerekek, és felakasztották a családi karácsonyfára. Mindent felül múlt az az öröm, hogy a szülők olvashatták az első mondatot, a gyerekek pedig valami igazit, valami rendkívülit adhattak a szüleiknek.
Pár éve valaki segített felidézni a Kukubenkó sütést, de én soha nem tudtam rajzolni, így most nincs Kukubenkóm, amit nektek adhatnék. Ilyen süteményt csak a jó gyerekek kaphattak! De én most mégis nektek ajándékozom a magam képzeletbeli Kukubenkóját, és egy mondatot is, melyet szeretettel küldök a Ti fátokra!
"Ünnepeljük Őt, ahogy még soha!"
A legfontosabb az idő, amit egymásnak adhatunk, és a legértékesebb az, amikor szeretünk.
"Ha kinyithatod a szárnyadat, ne habozz! Légy készen!"
Kedveseim!
Január 6-án új és nehéz sziklamászás kezdődik. Meg kell másznom a magam Mount Everestjét! Már pakolok az útra, gyűjtöm az erőt, szedegetem össze a köteleimet, mászóvasaimat. Igyekszem elkészülni az indulásra.
Gyertek velem, én meghívlak Benneteket a nagy útra! De addig is:
"ÜNNEPELJÜK ŐT, AHOGY MÉG SOHA!"
ÁLDOTT, KEGYELMEKBEN GAZDAG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése