Sirály

Volt egy nap, a tegnapi, ami újrakezdésre szólított fel. Azt gondoltam eddig, hogy elég egyszer kimondani egy nagy IGEN-t, és ezzel mindent elrendeztem az adott témakörben. Az én legutóbbi nagy igenemet 2013. április 23-án mondtam ki Dr. Modok Szabolcs adjunktus úrnak. Akkor azt mondtam, meg akarok gyógyulni. Ő pedig szúrt, és csontvelőt vett. Azóta ez az igen hajtott előre egészen tegnapig. De 2014. február 24-e mindent megváltoztatott. Rövid 10 perc alatt közölték velem, hogy kanült ültetnek belém, jön egy neurologus az arczsibbadásom miatt, március 5-én 10 órától colonoscopia lesz, és végül, de nem utolsó sorban átraknak a 6-os kórterembe. Ez már túl sok volt. Eljutottam a tűréshatárom végére. Nem sok kellett hozzá, hogy kitépjem a tűket magamból, és itt hagyjam az egészet. Elegem lett. Hoztak 2 egység thrombocytát a már befolyó egyéb infúzió mellé, majd elindult a menet. A kanül beültetés eleve fájdalmas volt. Utána pedig ma reggelig borzalmas. Fájdalom, fájdalom, fájdalom. De erről elég ennyi. A fiaim fantasztikus, kincset érő emberek. Mindketten erejükön felül adtak, ajándékoztak. Az IGEN és az ígéret, hogy folytatom, ha a poklokat kell is bejárnom értük, a szüleimért, a testvéremért és egy barátomért született meg. Ő többek között ezt mondta az éjjel: "Az élet örvénye, hogy a gyerekek felnőnek, családot alapítanak. Szeretnéd látni? Ha igen, élned kell, de akkor engedned kell, hogy kezeljenek. Unokáid lesznek. Látni, szeretni akarod őket? Akkor élned kell, de engedned kell, hogy kezeljenek." Még sokáig beszélgettünk mindenféléről. De megígértem neki, a gyerekeimnek és most nektek is, hogy végigcsinálom, akármilyen nehéz lesz is. MEGÍGÉREM! Végül egy gyönyörű dal a Sirályról. Ezt is ajándékba kaptam. És már tanulok repülni! http://www.youtube.com/watch?v=A7pQzPlJH8Y